Mindig ugyanígy kezdődik.
Megérkezik az igazi hideg — az a száraz, magyar hideg, ami nem figyelmeztet — és érzed a huzatot.
Egy kis nedvesség az ablakkereten. Hideg szivárog be valahonnan, bár minden ablak zárva van. És ha jól megnézed a sarkokat, megjelenik az első penész, ahol a hideg találkozik a belső páratartalommal.
Elmész az OBI-ba vagy a piacra. Megveszed az első dolgot, amit találsz. Hab, szalag, szilikon. Egy szombat délután felragasztod.
Két hétig kitart. Talán három hétig, ha nem fúj túl erősen.
Aztán elkezd leválni.
Vagy megrepedezik. Vagy a hideg ugyanúgy bejön, mint azelőtt — de most még az előző évben felrakott maradványokat is le kell szedned, mielőtt újrakezdheted az egészet.
Ami kis problémának tűnt, minden októberben visszatérő feladattá vált, ami elviszi a hétvégéidet, elviszi a pénzedet, és nem old meg abszolúte semmit.
A huzat megmarad. A hideg megmarad. A gázszámla ugyanolyan durva marad.
És te több időt és pénzt fektettél ebbe a sarokba, mint amennyit szívesen bevallasz.